Másnap
A hajnal első sugarai lassan bevilágítottak a sötétítőfüggöny ráncai közt, egyre jobban csiklandozva az útjukba kerülő férfi arcát. Perselus fáradtan nyitotta ki szemét, s azon kapta magát, hogy szoros ölelésben tart maga mellett egy törékeny női testet. A szokatlanul kellemes érzés, hogy valaki mellette fekszik, méghozzá ilyen közel hozzá, hihetetlen melegséggel töltötte el.
Aztán hirtelen észbe kapott, hogy ki is a mellette fekvő nő. Óvatosan megpróbált kibújni a takaró alól, ami már magában is rejtély volt a férfi számára, hogy vajon miként került rá az anyag. Ahogy szorítása engedett a karcsú test körül, Hermione azonnal mocorogni kezdett, s panaszos nyöszörgéssel adta a férfi tudtára nemtetszését.
- Perseluuus… ne menj el… - motyogta a párnába a nő, mire Piton elmosolyodott. Először csak azt hitte, hogy pusztán a meleg test hiányzik Hermionénak, de mikor kimondta nevét nagyon megörült. Óvatosan odahajolt az arcához, majd halkan suttogni kezdett.
- Le kell mennem, Antonius meg fog ijedni, ha egyedül ébred föl… - nyomott még egy puszit Hermione arcára, mire a nő elmosolyodott.
- De jó lenne mindig így ébredni… - motyogta, majd szinte azonnal vissza is aludt. Piton még nézte pár pillanatig az egyre jobban összegömbölyödő alakot, majd csendesen kisomfordált a szobából. A lépcsőket gyorsan szedte egymás után, hogy minél előbb visszaérjen szobájába.
Nem akarta, hogy mások is lássák, ő nem épp ott aludt, ahol kellett volna. Sajnálatára Tonks ma korábban kelt föl az átlagosnál. Ásítozva és egy csésze kávéval a kezében dőlt az ajtófélfának, s így követte tekintetével a lefelé vonuló férfit, végül kedélyes mosollyal köszöntötte.
- Jó reggelt Perselus, csak nem eltévedtél?
- Neked is hasonlókat! Csak nem vetett ki az ágy Nymphadora? – A nő arca kissé elkomorult a név hallatán. Piton már indult volna lefelé, mikor egy halk, csoszogós hangra lettek figyelmesek. Antonius közeledett feléjük. Jobb kezecskéjével szemét dörzsölve, míg baljában kispárnáját fogta, s húzta maga után. Perselus arcvonásai meglágyultak, ahogy végignézett kisfián. Tony megállt előtte, s nagyra nyílt szemekkel nézett föl rá, majd megszólalt.
- Hazudós… - azzal hátat fordított és bevonult a konyhába. Piton leesett állal nézett a gyerek után, mire Tonks csak vállat vont. Idő közben Draco is fölébredt, így csatlakozott a lentiekhez.
- Mi van itt? Ma mindenki ilyen korai? – faggatta a két felnőttet, akik még mindig megkukulva nézték a kisfiút.
- Draco? – kérdezte a kicsi.
- Igen? Valamit szeretnél, Antonius? – fordult a széken ülő fiúcskához.
- Heléna alszik még? – Draco csak bólintott egyet, mire a kisfiú, ásítások közepette lemászott a székről. – Megyek… aludni… - azzal elindult fölfelé a lépcsőn, s a döbbent felnőtteket hátrahagyva bevonult Dracóék szobájába.
- Most hova ment? – kérdezte Piton a fiatal férfitól.
- Valószínűleg bement Helénához és mellette alszik majd tovább… - vállat vont. – Sokszor csinálják ezt… ha nem bírnak egyedül aludni, bemásznak egymáshoz. – Tonks szélesen elvigyorodott.
- Hé Piton, a fiad korán kezdi! Mi lesz itt, ha betöltik a tizennégyet?! – Megrázta fejét, majd a konyha asztalhoz lépett, Perselus pedig hunyorogva figyelte őt. – Fiúk gyertek, van kávé és pirítós! – A két férfi unottan odasétált az asztalhoz, hogy leüljön reggelizni. Jó ideig csönd honolt a konyhában, de lassacskán a többiek is megérkeztek. Harry az oldalán Ginnyvel, majd kisvártatva Remus is megjelent.
- Teddy fölment Helénához! – jelentette ki.
- Na szép, a lányomból már most bálvány lett, és még csak négy éves lesz… - suttogta maga elé Draco, de Tonks ezt így is meghallotta.
- Szerintem ők hárman nagyon jó barátok lesznek, ameddig nem jön a pubertás korszak…
- Ezzel mire célzol? – kérdezett vissza Draco.
- Szerinted mi volt ezzel a három Merlin áldásával, mikor kamaszodni kezdtek? – mutatott az éppen reggeliző Harryre. Draco csak megrázta a fejét. – Ha nem tudod, akkor elmondom. Mikor Harryék megkezdték a negyedik évet Roxfortban úgy tudom, már voltak kisebb… öhm… összezörrenések. – Harry tátott szájjal nézett a nőre, de nem szólt. – Nos, mikor Hermione úgymond kezdett nőiesebb formát ölteni, a srácok már rendre megfordultak körülötte. Úgy tudom, Ron valamikor akkor zúgott bele… - Harry megköszörülte a torkát.
- Nem egészen… - javította ki a nőt.
- Hogy érted ezt Potter? – kérdezett vissza Piton.
- Hát nem csak Ron volt belezúgva, igaz, hogy ő a bál óta, de… nekem is tetszett még harmadikban, bár az még csak ilyen gyerekszerelem volt… - Piton majdnem kiköpte az éppen kortyolgatott kávéját, Ginny pedig érdeklődve nézte férjét, aki csak most kapcsolt, hogy mindezt hangosan is kimondta.
- Ginny ne értsd félre, kérlek. Akkor még csak kölyök voltam, és ahogy említettem, ez pusztán gyermeki ragaszkodás volt, és amilyen gyorsan jött, úgy távozott. Mostanra Hermionét úgy szeretem, mintha a nővérem lenne. – Draco felhúzta egyik szemöldökét, majd spontán megszólalt.
- Most hogy mondod, Potter. Hermione nekem is tetszett, és ha akkoriban nem lettem volna olyan hülye vérmániás, akkor tuti ráhajtok. Hermione nagyon is csinos volt… már akkor is, és mindamellett, okos, ami nagy szó. Valószínű ezért is piszkáltam annyit. Hű, ez komoly… - döbbent meg egy kicsit.
- Most elemezem a gyermekkori érzéseimet – folytatta Draco, mire Piton egyre idegesebb lett. – Még most is a három év alatt megfordult a fejemben, hogy össze kéne vele jönnöm, de erről gyorsan letettem. Rájöttem, hogy a szeretet, amit érzek pusztán baráti. Tetszett, hogy Hermione milyen figyelmes, és kedves. Örültem neki hogy valaki emberszámba, barátszámba vesz és tulajdonképpen akkor ez tetszett meg benne, meg persze látni kellett volna gömbölyödő pocakkal… mint egy angyal – jelentette ki, mire Piton kissé idegesen kezdett el fészkelődni.
Ekkor toppant be Gabrielle, Narcissával az oldalán. Az idős nő még mindig sántított és olyan gyengének tűnt, hogy félő volt, mindjárt elájul. Draco fölugrott, s helyére ültette édesanyját. A többiek ugyan kissé feszélyezve érezték magukat a nő jelenlétében, de ezt igyekezték kiküszöbölni ezt.
- Kér egy kis teát, Mrs Malfoy? – kérdezte Tonks.
- Igen Dora kérnék egy kicsit, ha szabad… - Remegő kezekkel vette el a csészét, s mivel Draco nem bírta nézni anyja szenvedését, segített neki.
- Hagyd anya, majd én elveszem. Különben sem szabad sokat enned egyszerre és csak óvatosan. Ha valakitől ennyi időre megvonják a táplálékot, akkor nagyobb bajt okozhatunk a hirtelen bevitt táplálék mennyiségével, mintha semmit sem adunk. Sohasem voltál valami erős fizikumú, de ez az egy hónap teljesen kikészített. Ha még ott maradsz egy hétig, akkor már… - De nem bírta befejezni, mert valaki betámolygott az ajtón. Hermione lépdelt a fal mellett, s csak remélte, hogy nem borít föl semmit.
- Hemione! – ugrott föl egyszerre Harry, Remus és Piton. Draco is akart, de őt jelen pillanatban lekötötte, hogy édesanyjába tukmáljon némi ételt. Hermione a sok hang közül azt sem tudta, merre kapja a fejét, majd fölemelte kezét, hogy lecsendesítse a társaságot.
- Nyugodjatok már meg… csak lejöttem enni, mi ebben olyan nagy szám? – érdeklődött, majd ismét megszólalt. – Perselus?
- Igen Hermione? – szólalt meg a férfi, majd kezét a nő karjára tette. Ő miután megérezte az ismerős érintést elmosolyodott, s engedelmeskedett a szelíd erőszaknak, miszerint most le kell ülnie.
- Perselus, Antonius hol van? – Ám a felelet nem Pitontól jött, hanem Narcissától.
- A kisfiúk reggel bejöttek, fölkeltették Helénát, majd játszottak körülbelül öt percet, míg végül elaludtak az ágyban. – felelte Cissy.
- Oh... Mrs Malfoy, ön is itt van, elnézést, én csak… - Kissé elszégyellte magát és most esett csak le neki, hogy szinte azt sem tudja, ki van a konyhában.
- Ne Mrs Malfoyozzatok, ha kérhetem… én már nem vagyok az. – Hangja megtört volt és kissé akadozó. – Bár Luciusszal sok mindenben nem értettünk egyet, és éppen ezért a házasságunk csak kívülről volt tökéletes, én mindezek ellenére szerettem. A maga csökönyös módján, imádnivaló volt… - Draco fölhorkantott.
- Ugyan már! Apám, mint „imádnivaló”? Ez csak vicc… Kemény, kegyetlen zsarnok, öntelt, arrogáns, parancsolgató, na az biztos, hogy volt! – Cissy halkan szipogott, de nem szólt fiára, helyette megtette Hermione.
- Draco Malfoy, ha most látnám, merre vagy, biztos, hogy felképelnélek! – kiabálta Hermione.
- Én segíthetek, ha gondolod… - vetette közbe egy ismeretlen hang.
- Te ki vagy? – kérdezte Hermione, a felszólaló irányába fordulva.
- Oh, bocsi, Gabrielle, Fleur húga, és bármikor szívesen rázok gatyába egy Malfoyt. – Hermione csak bólintott, s a következő pillanatban már el is hangzott a szelíd parancsszerűség.
- Gabrielle, ha megtennéd… húzz be neki egyet, de olyan igazi isteneset! – Gabrielle csak erre várt megközelítette az egyre hátrébbhúzódó férfit, majd ütésre emelte kezét.
- Kislány, ugye nem akarsz megütni? Különben is az csak cirógatás lenne… - heccelte tovább a lányt.
- Vicces vagy Malfoy, de mint már mondtam, sárkányokkal dolgozom, „Draco”… - azzal teljes erejéből behúzott a fiúnak, aki jajgatva terült el a földön.
- Eb a nő ed állat… - panaszkodott a szőkeség, miközben vérző orrát fogta.
- Hupsz, lehet, hogy ez kicsit erős lett… - szabadkozott a lány, majd kezet nyújtott a földön ülő férfinak.
- Hadál… bédén! – próbálta kinyögni.
- Mit mondott? – kérdezte meg a szőke lány a többieket.
- Azt hiszem azt, hogy hagyd békén… - magyarázta Piton. Narcissa még mindig szipogott.
- Most nézd meg, Draco, mit tettél! Lehet, hogy ebben a házban mind utáltuk az apádat, de van bennünk annyi tisztesség, hogy nem piszkáljuk érte édesanyádat! Erre te jössz és mindent tönkreteszel! Süllyedj el, te bunkó! – rótta meg a szőke lány a férfit. Draco csak összeszűkült szemekkel nézett a többiekre, majd, föltápászkodott és kivonult az ajtón.
- Ajjaj, azt hiszem, ezzel nem loptam be magam a szívébe… - mondta Gabrielle kissé megilletődve.
- Miért, csak nem az volt a célod, hogy elnyerd a szívét? Ezzel most alaposan megleptél te lány! – felelete Piton.
- Ki tudja, Perselus, ki tudja… - szinte be sem fejezte újabb lábdobogást hallottak, s a konyhában három pár lábacska topogását lehetett hallani. Antonius kíváncsian állt anyja mellett, s kérdőn nézett apjára. Piton csak szomorúan nemet intett, de ez a csöppséget nem érdekelte. Odasétált anyjához, s óvatosan bemászott az ölébe. Hermione mit sem értve az egészből szobor mereven ült.
- Szia mami, jól vagy? Képzeld, a papa hazudott! – mondta a kicsi. Hermione zavartan visszakérdezett.
- Miben hazudott neked?
- Azt mondta éjjel, hogy megnéz téged, és utána visszajön aludni… de nem jött. – Hermione kissé elpirult, amit a környezete is észrevett.
- Nocsak, mik ki nem derülnek… Piton hol aludt az éjjel? – kérdezte Harry.
- Neked ahhoz semmi közöd Potter, de ha már ennyire érdekel, benéztem Hermionéhoz, mivel a figyelőbűbáj jelzett, hogy fölkelt az ágyból. Miután nagy nehezen sikerült visszafektetni, ottmaradtam vele, míg el nem alszik. Mivel mindez hajnali kettő volt képzelheted, hogy kissé fáradt voltam… elaludtam… - felelte a férfi, de immár ő is vörösödött. Heléna odament Cissyhez.
- Nagymama, miért sírsz? – kérdezte a kislány.
- Semmiért bogaram, már semmiért. – Heléna kedvesen átölelte, majd ő is elkezdett reggelizni. Maga a reggeli pusztán Hermionénak volt kissé furcsa, de fia megoldotta a problémát.
- Nyisd ki a szád mami, itt repül a sárkány! – Hermione követte az utasításokat, s a következő pillanatban egy falat pirítós landolta szájában. A reggeli tovább folyt, miközben lassan szállingózni kezdtek az emberek.
Hermione is befejezte az evést, és vissza szertett volna menni szobájába. Ebben Antonius és a kicsik voltak segítségére. Szépen fölvezették az emeletre, majd egész nap vele maradtak. A többiek is visszatértek mindennapi teendőikhez, Perselus megfőzte a szükséges bájitalokat, Draco bement az ispotályba. Már több hét telt el a szomorú esemény óta, s az élet újra elindult a főhadiszálláson, csak egyvalami változott.
Egy vörös hajú fiatal férfi tűnt föl egyre gyakrabban a házban, s főleg egyre sűrűbben egy fiatal nő körül…
.oOo.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége